Nem kötekedésképpen, de a 3 kép a posztban pont azt a viselkedést mutatja, amit nem feltétlen helyeselnék ha - főleg egy idegen - gyerek csinálná a kutyámmal. Az elsőnél a kutya fölé magasodik (dominancia), a másodiknál öleli (ha valamitől, akkor az én kutyám ettől kap agyfaszt), a harmadiknál a hátára teszi a fejét (szintén a dominancia jele). Nyilván ezek egy normális idegrendszerű és épp abban a pillanatban nem ideges, stb. kutyánál semmilyen gondot nem okozhatnak, de egy idegen kutyáról ezt a fene se tudja, főleg nem egy gyerek.

Amúgy szerintem fontos poszt, és jó lenne ha az emberek ismernék ezeket a szabályokat (eggyel kiegészíteném, ami szerintem a legfontosabb, hogy ne hajolj a kutya fölé), mert szerintem mostanában kétfajta ember van: aki erőszakosan kérdezés nélkül gyömöszölné a neki idegen kutyámat, a másik meg aki pánikszerűen menekül ha kutyát lát (és utóbbiakat abszolút meg tudom érteni, mert a kutyatartás kultúrája itthon egyenlő a nullával, és a kutyatartók 90%-a alapból úgy gondolja, hogy neki csak jogai vannak, és magasról lehet tenni a többi emberre).

@Cathcart_ezredes: köszönöm, hogy a végén leírtad azt amit! Anyukaként kb ezekre a szabályokra tanítom a gyerekeket, és már egész pici korukban tudták. Csak sajnos sokszor érzem, hogy kevés vagyok: kertes környéken lakunk, a játszótér mellett össze -vissza rohangálnak a póráz nélküli állatok, a kapu elől naponta szedem az "aknákat", az utcán felénk rohanó kutya gazdija pedig messziről üvölt nekünk, hogy "netessékaggódninembánt"... Köszi, csak az a baj, ha nem is aggódom, a 80 centis gyereknek elég ijesztő mikor felé rohan egy - hozzá képest - hatalmas eb. Szóval megtanítok én mindent a gyereknek, de oly jó lenne, ha a gazdik is betartanák az alapvető szabályokat.

@Cathcart_ezredes: Igazad van, valóban a képeket rosszul válogattam meg. A szövegre fektettem nagyobb hangsúlyt. De köszönöm, hogy szóltál, legközelebb jobban odafigyelek, hogy a szöveg és a kép is egyezzen.

Én is kertes környéken lakom, és csalódottan látom, hogy pibullokat is képesek póráz nélkül sétáltatni. Nem csak a húgomat, de a saját kutyáimat is féltem (akik rendesen pórázon jönnek mellettem ). De ilyenkor sehol egy közterületes...Amikor meg telefonálunk miatta, hogy jöjjön valaki, akkor az a válasz, hogy most nincs elég emberük....

fontos megjegyezni, hogy a kutyatámadások többsége akkor történik amikor kutya és gyerek kettesben vannak. a hírekben is majdnem mindig így kezdődik a sztori: "hallottuk, hogy a kislány jajjgat a kertben és kiszaladtunk hozzá". na most egyrészt kettesben ki tudja mit művelt a gyerek a kutyával, húzgálta a farkát, szőrét, stb... másrészt rosszul szocializált, erőszakosabb kutyáknál egy akár csak játékból elszaladó és eleső gyermek is válthat ki támadási ösztönt.

kisgyerekként engem is harapott meg kutya de akkor én voltam a hülye, azóta tudom, hogy ha egy labilisabb kutya bebújik az ágy alá, ne nyúlj be utána. de ettől függetlenül imádom őket, nagyapám kutyájával is jóban maradtunk utána.

Nekem az a véleményem, hogy a gyereket soha ne hagyjuk egyedül a kutyával. Hiába tűnik a kutya nyugodtnak , aki a légynek se ártana, akkor is feltámadhat benne a vadászösztön.

@lemezgyár: nálunk olyan is előfordult, hogy a szomszéd srácot esti futás közben kóbor ebek támadták meg. Felhívta a sintéreket, akik azt mondták, elvették tőlük a finanszírozás nagy részét, így csak egy kocsijuk van, nem tudnak jönni, de ha a srác befogja a kóbor ebeket és valahol " elszállásolja őket" éjszakára, másnap értük jönnek... ?????

@fizetekmegegysort: Jézusom...

Egyébként meg ez egy idióta kutyafixált ország. Idióta, hozzá nem értő gazdákkal (a többség), akik kelléknek, riasztónak tartják az "ember legjobb barátját", lakásban tartva 8-10 órákat szenvedteti, mielőtt az utcára szaratná, hugyoztatná és halvány fingja sincs a kutyáról általában, mint pl:
- a kutya falka állat - ne csodálkozzunk, ha éjjel üvölt mert ki van rekesztve, ne csodálkozzunk, ha megtámadja az egyedül hagyott gyereket, ne csodálkozzunk, ha 2-, vagy annál több kutya hetente halálra mar egy embert (hiszen falka állat, egymás előtt rivalizálnak), stb.

Szóval, ha az ember balfasz - márpedig az, mert balfasz módjára tartja "kötelező kellékét" (tisztelet a kivételnek), akkor ne csodálkozzunk semmin. És lehet nyugodtan megsértődni.

Egyébként hasznos a poszt, csak éppen a degenerált kutyatartási szokások ihlették. És ez szomorú. Szeretem és sajnálom egyúttal a kutyákat is.

alapból egyetértek, de a ne rohanj el sikoltozva magatartás azért baromi nehéz a kisebb gyerekeknek. 6 éves kor alatt élesben nem menne, fölötte is csak lassacskán. más kérdés, hogy ennyi idősen a gyerek nincs felnőtt nélkül. jobb esetben.

@babó: Szélsőséges estre gondoltam. Ha felelős szülőről beszélünk ilyen baj nem fordulhatna elő. De sajnos a példák nem ezt mutatják :(

A kutya mellett általában nem ildomos fejhangon visítozni, "jaaaaj de éééédes" kontextusban sem (: Kapkodni, hirtelen mozdulatokat tenni nem szabad (ez bármilyen más állatra, de emberre is vonatkozik (: ). Ha a gyerek fél a kutyától, vagizásból ne menjen hozzá oda. Megkötött kutyához gyereket odaengedni TILOS.
Ha a szülő fél a kutyától (nem szégyen!), akkor folyamatosan tartsa nyitva a szemét, és lehetőleg kerülje a találkozást, ha pedig mégiscsak összefutnak hármasban (ő, a gyerek meg egy kutya (: ) ne kezdje azonnal azzal, hogy "úúúúúristen, Pistike, vigyáááázz!".
Amúgy van egy olyan benyomásom (de lehet, hogy tévedek) hogy a pórázon lévő kutya hamarabb támad, mint a szabadon futkosó (nem a kóbor kutyákra gondolok!), mert maga mögött érzi a felettes hatalmat, aki adott esetben támogatja vagy megvédi. A szabadon rohangászó kutya ugyan riasztó látvány, de többnyire a gyerek az ilyen ebet a lehető legkevésbé sem érdekli, odaszagol egyet és megy tovább.
Annyit még agyonszekírozott bullterrier exgazdiként (aki kizárólag pórázon sétáltatta a "sátáni" "vérengző" "gyilkos" , amúgy a mulyaságig szelíd és ártalmatlan kutyáját) hozzá szeretnék tenni, hogy a cukkerédibédi kis ölbe való terrierek nagyságrendekkel hamarabb kapnak oda a gyerekek kezéhez, mint a nagyobb, kevésbé ideges kutyák - persze az is igaz, hogy az általuk okozott sérülés inkább kellemetlen, mint veszélyes, amíg nem arcra mennek. (Apró kutyák gazdáinak üzenném egyébként, hogy ne kapkodják fel lépten-nyomon a kis drágát, mert a kutya tényleg azt fogja hinni, hogy váratlanul megnőtt, és mint ilyen, rendkívül domináns és agresszív viselkedési formákat fog felvenni)

@Kovácsné: Teljesen igaz, hogy a kis ölebek nagyobb eséllyel marnak meg egy kis gyereket, mint egy nagy testű kutya.

Én is tapasztaltam, hogy mikor sétálok a kutyáimmal a gazdik folyton felkapják ölebüket, mert mi milyen "veszélyesek" vagyunk. De az nem tűnik fel neki, hogy a saját kutyája megvan veszve a kezeiben....
Vagy a kiskutya póráz nélkül van és rohan oda hozzánk (persze a gazdira abszolút nem hallgat). Ha egy agresszívabb kutyához rohant volna így oda és megtámadja a nagyobb kutya, akkor a nagyobb kutya lett volna a hibás mert megette a kis ölebet...

Tisztelet a kivételnek, mert vannak normális kis kutyás gazdik is.

Kiegészíteném azzal, hogy vannak kutyák, akik azt nem szeretik, ha a hátsó fertályuknál simogatják őket. Kiskoromban saját tapasztatból tanultam meg.
Félelmetes, hogy néha még a felnőttek is hogy viselkednek az ismeretlen kutyákkal. Volt, hogy egy kocogó nő szemből odafutott a - nem éppen apró - kutyámhoz és kérdés nélkül elkezdte hevesen simogatni. A másik, amikor rokon kislányoknak kellett elmagyaráznom, hogy a kutya nem azért hempereg a fűben, hogy ők közben a lába között található dolgokat fogdoshassák. Szerencsére az emberi hülyeséget jól viseli és eddig nem lett ilyesmiből gond.

@Kovácsné: találkoztam már "idegbeteg" bullterrier leszármazottal, de amelyiknél vette a fáradtságot a gazda, hogy foglalkozzon vele (pl. mozgás, kutyasuli), azok hihetetlen jó fejek voltak.
A legharapósabb kutyánk egyébként egy szálkás szőrű tacskó volt.

Talán ha nem érezné a legtöbb ember azt, hogy minden állat köteles az ő kedvére tenni, kevesebb lenne a baj.

@lemezgyár: "Nekem az a véleményem, hogy a gyereket soha ne hagyjuk egyedül a kutyával. Hiába tűnik a kutya nyugodtnak , aki a légynek se ártana, akkor is feltámadhat benne a vadászösztön. "
Ez azért nem ilyen egyszerű, hogy csak hip-hop előjön a "vadászösztön" aztán jól megeszi a gyereket.
A kutya szociális lény, és emiatt igen tanulékony, így az öröklött viselkedésformák ("vadászösztön") nem csak úgy jönnek, hanem kordában tarthatók. Ha te nevelted a kutyádat, és ismered, valamint nem labilis természetű, akkor nyugodtan kettesben hagyhatod vele. De az én szavam mit sem ér, hadd idézzek Konrad Lorenztől, a nobel-díjas viselkedéskutató "ember és kutya" c könyvéből:

"Nagyon kemény tél volt, az erősen behavazott kerítésen át kertünkbe egy őz került valahogy, amelyet három kutyám tökéletesen szétmarcangolt. Megrendülten álltam a szétszaggatott tetem fölött, és átvillant agyamon, hogy milyen fenntartás nélkül bízom én e vérszomjas bestiák szociális gátlásaiban, hiszen akkortájt gyerekeim sokkal kisebbek és védtelenebbek voltak, mint ez az őz, amelynek véres maradványai ott hevertek előttem a havon. Megdöbbenve gondoltam arra, hogy milyen aggálytalanul bíztam rá naponta gyerekeim törékeny tagocskáit a farkasfogak irtózatos harapófogójára. Hiszen hányszor meg hányszor játszottak a gyerekek a kutyákkal nyáron, kinn a kertben, felügyelet nélkül! De hát ki hallott már olyasmit valaha is, hogy egy kutya bántotta volna gazdája gyerekét ?"

@lemezgyár:
"Ágnest és másfél évvel idősebb bátyját megbíztam, hogy menjenek el a folyóhoz élő haleledelért. Amikor hazajöttek, egy hatalmas, nagyon szép német juhászkutyát hoztak magukkal, amely magától csatlakozott hozzájuk. Legalább hat-hét évesre becsültem, mint később kiderült, helyesen, és meglehetősen nyomott, félénk állat benyomását keltette. Nekem csak kelletlenül engedte, hogy megsimogassam, de a gyerekekhez már szinte görcsös odaadással ragaszkodott. Nemigen volt ínyemre a dolog, annál is kevésbé, mivel az állat kicsit zavarodottnak látszott. És ráadásul mi ütött ebbe a vén kanba, hogy egyszerre csak odaszegődött a két gyerekhez?
Később megkaptuk rá a magyarázatot. Tíz kilométerrel feljebb, a folyó mentén feküdt egy falu, Langenlebarn, a kutya odavalósi volt, de a búcsú alkalmával elsütött mozsárágyúk durrogásától megrémülve elfutott, és furcsa módon nem talált haza. Gazdájának két gyereke volt, akik külsőre és korra az enyémekhez hasonlítottak. De akkor minderről még semmit sem tudtam. A gyerekek viszont könyörögtek, hogy amennyiben a tulajdonos nem jelentkezik, megtarthassák az állatot.
A bonyodalmakat tetézte, hogy akkori kutyánk, I. Wolf szintén nagyon kedvelte a gyerekeket, bár csak a lupusvérű langyosabb hímek nem túl szófogadó módján. És hogy ez a csúszó-mászó rabszolga, ez az átkozott betolakodó elhódította tőle kis gazdái kegyét, rettenetesen bántotta és sértette Wolfot, jogosan. Nyomatékos és mindkét kutyának egyaránt szóló fenyegetéseim eleinte meggátolták a harc kitörését, s ebben segítségemre volt a jövevény nem éppen támadó hangulata. De egy csöppet sem voltam elragadtatva új szerzeményünktől. És nem is maradt el a feketeleves.
Éppen a ház legkisebb helyiségében tevékenykedtem békésen, amikor kutyaháború ricsaja riasztott fel, és hallottam, amint kis Ágnesem ijesztően éles hangon segítségért sikoltozik. Hiányos öltözékben rohantam le a lépcsőn a ház elé, ahol megláttam a két kutyát, amint elkeseredetten marják egymást, és alóluk – lányom lábacskái kukucskálnak ki. Egyik kezemmel az egyik, másikkal a másik kutya nyakát ragadtam meg, és emberfeletti erőfeszítéssel szétválasztottam őket, hogy kiszabadítsam Ágnest. Kislányom hanyatt feküdt – és apró kezével ő is a kutyák bundáját markolászta. Mint később elmesélte, a földön üldögélt, és egyszerre simogatta a két kutyát, mert úgy vélekedett, hogy így kibékítheti őket egymással.
Az eredmény persze, éppen az ellenkezője lett, a két kan a kislány fölött egymás torkának ugrott. Ágnes megpróbálta szétválasztani a marakodókat, s még akkor sem engedte el bundájukat, amikor a kutyák fellökték, és a lábuk alá került. Az, hogy valamelyikük őt is bánthatná, egy másodperc töredékére sem jutott eszébe!"